nagyon féltem ám,hogy nem sikerül majd eljutnom hozzád,de összeszedtem magam:)és megérte.nagyon megérte.amikor ott voltunk már a szobádban,és te gépeztél,bevallom,hogy nézelődtem mindenfelé,hogy merre lehet az ajándékom:Daztán amikor megjelentél az ajtóban,és megláttam,hogy a hátad mögött kikandikál a virág...annyira megörültem:)persze,számítottam rá,mivel már annyit emlegettem,de én csak egy szál virágra számítottam,nem egy csokorra:$ ott voltál te,és a virág,és akkor így mondtam magamban,hogy annyira örülök,hogy egy ilyen ember van mellettem,mint te:)remélem te is tényleg örültél,annak ellenére,hogy nem igazán volt romantikus ajándék,és remélem nem csalódtál annyira ebben az egész napban.már így romantika szempontjából:Sés remélem,hogy az esti meglepimnek is örültél...:P szóval életem első valentinnapja remek volt.köszönöm neked:$
az állomáson én is nehezen engedtelek el:(és köszönöm anyudnak és apudnak a kedvességét:)
2009. február 16., hétfő
valentin nap reniszemszögből...
Bejegyezte: sállány dátum: 2/16/2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése