vallomás

tudod,nagyon sok mindent sajnálok,amik mostanában történtek.a viselkedésem,az egyfolytában valamin kiakadásom tudom,hogy nem vezet semmi jóra.ne haragudj rám ezekért.szeretnék megváltozni,és dolgokkal nem foglalkozni már,hogy jobb legyen neked is és nekem is.mert téged az őrületbe kergetlek,magamat meg tönkreteszem.talán...csak nehéz elhinnem,hogy tényleg én kellek neked,én,már ilyen sok ideje.és el nem tudom képzelni mit láthatsz bennem,miért nem dobtál még ki a folyamatos puffogásaim,elégedtlenkedéseim,sértődéseim miatt.engem még senki nem viselt el így.
rosszul esett,mikor azt mondtad,azt vetted észre rajtam,hogy néha nem szeretek veled lenni.jó,amikor mérges vagyok rád,és utállak,akkor tényleg nem:Dde nekem a napom legjobb része,amikor veled vagyok,mert veled szeretek a legjobban lenni.szóval ne gondolj ilyeneket.bár...ha én gondolok,akkor neked is szabad,mivel én is szoktam azt érezni rajtad,hogy nem szeretsz velem lenni.remélem én is rosszul gondolom:)
le kellene vetkőznöm a sok negatív érzést,hogy néha ilyeneket érzek,hogy nem szeretsz velem lenni,nem szeretsz,nem hiányzom,ilyesmi,és magamra ölteni egy jókora önbizalmat,hogy bízzak magamban,hogy valakinek én kellek,valaki velem akar lenni.
sajnálom azokat az elvesztegetett perceket,amiket azzal töltünk,hogy veszekszünk,hiszen te vagy a legeslegjobb dolog az életemben.