Valahol vagyok. Valakivel óvatosan csokit majszolok egy sínpár mellett vagy éppen azon gördülve. Valaki a szemembe néz és mosolyog, eközben óvatosan csokoládé kockát töm a fogai közé.
Hogy tűző nap van vagy hideg szél az teljesen mindegy. Könyvet olvasunk elmélyülten de mindig egyszerre pillantunk egymásra a lapok felett. Még itt van? Nem szökött el mellőlem, amíg másfelé kalandoztam? Létezett egyáltalán??
Nagyra tömött táskával haladok a betonon. Valaki mellettem, jön olyan elragadóan aranyosan min egy kislány. Éppen csak nem szökdécsel dúdolgatva.
Te vagy az…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése