Az év végén szokás visszatekinteni az addig eltelt időre. Én valamiért sohasem tudok ilyet csinálni. Nem tudom, hogy hol voltam és mit csináltam pl február 15.én. Csak sejtések, halovány kis momentumok maradnak meg bennem. De azt tudom, hogy az elmúlt pár napot nagyon élveztem veled, nagyon örülök az ajándékoknak és már várom, hogy együtt legyünk az albiban. Mert az egyik legjobb dolog volt ebben az évben az, hogy összeköltöztem veled.

december.

..talán most van az utolsó alkalom,hogy írok ide:S de azt mindenképp szeretném még leírni,hogy köszönöm a karácsonyi ajándékot,a pénztárcát kb minden 10 percben alaposan megnézegetem,és pózolok vele:D de a legszebb ajándék az volt,hogy olyan nagyon jól éreztem magam veled,és úgy éreztem te is velem.talán kellett nekünk ez a jóóópár nap,míg nem találkoztunk most huzamosabban,hogy ilyen tök jól ellegyünk,szeretetben tényleg. nagyon élveztem,sok ölelkezés,sok mosolygás,sok pusziii.úgyhogy az ajándékok mellett én ezt köszönöm neked a legjobban:)

u.i.: jó lenne ha te is írnál,legalább most,utoljára így az év végén:)

november

azt hiszem itt a vége a közös blogunknak.a noveber is úgy telik el,hogy egy árva sort sem írtál. most már azt hiszem egészen pontosan fél éve nem írtál semmit ide. ez aztán a blogolás... szevasz blog! szép volt,jó volt,örültem olvasni,de elmúlt.

Október

gyorsan eltelt ez a hónap is:S beteg is lettél,egyedül is voltam az albiban,és annyira örültem,mikor kb 2 hét különlét után újra az albérletben tengetjük a napjaink kettecskén:) lehet hogy nem kellene leírnom,mert babona,meg ilyesmik,de azt hiszem mégiscsak jól sült el ez az összeköltözősdi.legalábbis én ezt a kb 2-2,5 hónapot semmiképpen nem bántam meg így együtt:) és remélem te sem. a sütisütést meg majd jól kifejlesztjük,hogy a néninek pontosan meg tudjam mondani a CBA-ban,hogy hány percig süsse,hogy ne égjen meg alul és oldalt:D:P
ez egy ilyen gyors októberi bejegyzés volt,csak hogy ne hanyagoljuk el teljesen a blogunk. te is írj már:S

szeptember.

Ismét megfeledkeztünk a blogról...azt hiszem mostmár ideje lenne végleg megfeledkeznünk róla:( nem is tudom mit írhatnék...együtt lakunk,de nekünk ez sem olyan vidám,hiszen folyamatosan veszekszünk,és már többször is felmerült a be nem költözésig,hogy jobb lenne felmondani.most pedig második hete megy az együttlakás,kiváncsi vagyok,hogy mi sül ki belőle,meddig bírjuk elviselni még egymást. tartok tőle,hogy már nem sokáig. az a baj,hogy nincs elég bátorságom. mondani tudom,hogy tartsunk szüntet,hogy szakítsunk,mert már nem vagyok boldog,és látom rajtad,hogy te sem vagy az,és hogy nem akarom,hogy megint megbánts valamivel.de mondani könnyű,én mégsem lennék képes szakítani veled.mert annyira bízom benne,hogy még jó lehet,hogy nem hiába szeretlek ennyire.aztán történik valami,és nekem folyamatosan veszik el a hitem.én veled akarok lenni,nekem te vagy a minden.ne hagyjuk,hogy ez tönkremenjen:(:(:(:(

!

milyen butaság volt az előző bejegyzés...neked volt igazad,mi tényleg nem illünk össze.mostmár belátom. a baj csak az,hogy nem tudom elképzelni,hogy más jobban illene hozzám,mint te. most még nem tudom ezt elhinni.de majd.egyszer belátom,és akkor biztosan könnyebb lesz minden:(
csak...
csak ne szeretnélek ennyire.
:(

?

senki nem passzolt még ennyire hozzám,mint te...és...senkinél nem éreztem,hogy olyan hozzávaló lennék. de azt hiszem,és remélem,hogy hozzád jobban illek,mint bárki más.
ezt a nézetem akkor is fenntartom,ha te már pár rossz pillanatodban hangoztattad,hogy mi nem illünk össze.

veled vagyok.

ma,amikor te épp a penny-ben válogattad a pizzázás kellékeit,én pedig ébredeztem, körülnéztem a szobádban,és megállapítottam,hogy én voltaképpen akkor is veled,nálad vagyok,amikor fizikailag nem is. először a közös képünkön akadt meg a szemem,amivel meg akartalak lepni.de te jobban megleptél azzal,hogy levágattad a hajad. igen,ez a két dolog ugyanakkor történt:D szóval ott a kép,a lego-s dobozok,és az íróasztalon is kis tárgyak,könyvek. tőlem-neked mind.és csak remélni tudom,hogy eszedbe jutok amikor rápillantassz valamelyikre:) jó érzéssel tölt el ez egyébként.a tőlem kapott dolgokat látni nálad.valahogy ez is jelzi,hogy hozzád tartozom.
és egy mosoly,amikor itthon az íróasztal pakolgatása közben a kezembe akadt a régenvolt nagy hajadból egy tincs...te is itt vagy nálam:) :D

Láttalak szeretni

Törökszentmiklóson szálltál fel a vonatra. Velem szemben foglaltál helyet és nyomban szeretni is kezdtél, miközben néztél az ablakon át és sietve integettél kifelé. Az utóbbi időben ekkor láttalak a legfeltűnőbben szeretni. Annyira sugárzóan és édesen, ahogyan csak te tudsz. A szeretet teljesen megszépít és annyira kivirulsz tőle, mint az ég alja egy kiadós, késő tavaszi zápor után. Azokban a pillanatokban annyira kortalan vagy, talán csak egy fiatal kislányra hasonlítasz egy cseppet, aki zavarba ejtően keveset tud a világ és az élet mechanikájának fáradtan nyeszergő működőséről.
Csak néztelek és nem akartam hozzád szólni, nem akartam, hogy hozzám szólj. Csak ezt a látványt és a levegőnek azt a szeretettel töltött halovány kis rezgéseit szeretem volna a lehető legteljesebben átérezni, amik olyan fokon álltak ebben a pillanatban, hogy egy erre megalkotott műszer, már ha létezne ilyen, az emberi érzelmek hőfokát kimutató szerkezet, az sípolva kiakadna és talán, még egy kis piros lámpa villogása is figyelmeztetne a túltöltődésre. Figyeltelek és hagytam, hogy tudattalanul, de annál nagyobb energiákkal melegítsd a szívem. Ez az egész esemény nem volt több tíz tizenkét másodpercnél. Pont annyira felemelő volt, mint amennyire lelombozó. Mert ennek az egész folyamatnak egyszer egy éles vágással menthetetlenül vége szakad. Mi pedig lassan felbomlunk két fadobozban a föld alatt.
De nekem már megérte, minden botlásom és félregombolt ingem, mert egyszer, valamikor láttam valakit ilyen intenzitással és a külvilág számára is ennyire látható odaadással szeretni.
Egy olyan valakit, aki talán hozzám is tartozik egy kicsit.

reniszülinap

leírom ide,mert le akarom írni ide is,hogy a 23. szülinapom az egyszerűen meseszép volt.miattad.nem emlékszem,hogy valaha is meghatódtam volna-e így.nagyon-nagyon szép emlék marad nekem. köszönöm neked!!!!!

és mostmár írj már te is!:D

márciusi

na mostmár aztán irgum-burgum....:S :(
annyira elhagyatott lett a kis közös blogunk,ez így nem járja,uram...

Minden mondat annyira kicsinyesnek hangzik, amikor azt akarom leírni, hogy mennyire jó, hogy ott vagy velem Pesten, és hogy ilyen jó ez az egész. (persze amikor nem, az nem jó, de általában azért jó). Az, hogy jó, hogy velem vagy Pesten... annyira egyszerű, és annyira semmilyen, ahhoz képest, amilyen boldogságot érzek veled ébredni, veled kezdeni a napot, mászkálni, hülyülni, és minden. Így nem is tudom kifejezni, mennyire sokat jelentesz nekem.

Talán...olyan sokat, mintha egy medencényi gumicukorban jácchatnék egész nap:D

február

Mivel már nem soká vége a februárnak, úgy gondoltam írok, mivel még semmi nincs ebben a hónapban:S Másrészt pedig azért írok, mert most döbbentem rá, hogy majdhogynem 2 hét múlva 2 éve leszünk együtt...ez annyira iszonyatosan durva!!! Kimondva. Átélve nem. Egyáltalán nem érzem ennyi időnek. Repül veled az idő:D Csak ez lehet a magyarázat... Már annak is nagyon örültem, amikor 1 éve voltunk együtt, de ez...ez azért más. Én úgy érzem sokat változott a kapcsolatunk is, egyre szorosabbnak érzem ezt a láthatatlan kapcsot kettőnk között, és még sorolhatnám, hogy mennyiben más ez az eltelt 1 év az előző 1 évtől, de azt majd márciusban, mert most még csak február van, és ez egy februári bejegyzés:P
És mivel ez egy februári bejegyzés, ezért inkább arról írok, hogy február 23 volt, mikor is megismerkedtünk:) Ennek örömére megnéztem, hogy ezen a napon anno mit írtunk...mármint 26-án, mivel hogy ma 26.a van...És ekkor volt, mikor összetörted a szívem (először), mikor elmentem bulizni, és te jó pasizást kívántál!:( akkor totálisan kétségbe ejtettél:(:D Viccesek ezek még...megmutatom jövőhéten:) Remélem te is írsz majd valamit még erre a hónapra.

Egyébként pedig sajnálom a tegnapot... Éreztem, hogy már tegnap haza kellett volna jönnöm. Akkor nem veszünk össze, nem alszunk úgy egymás mellett mint két idegen, és nem érezném ilyen rosszul magam. Szégyellem magam, és remélem jövőhétre minden jó lesz, mint előtte, mikor mindig, amikor elmentél mellettem, akkor megpusziltál, megöleltél...ezek nem igazán voltak ma, pedig annyira jóleső dolgok,és annyira hiányzott... :(

januári..

Elég régen írtunk már ide, gondoltam most...
annál is inkább, mert le akartam írni, hogy nagyon jól éreztem magam veled a hétvégén. És engem az sem érdekel, hogyha csak a tv-t nézzük, vagy egymást:D, de akkor is együtt vagyunk, és az nekem mindig jó:) most biztosan ki fogsz nevetni, amiért ezt írom, de amikor együtt vagyunk, akkor teljesen feltöltődöm energiával, életkedvvel. Ez pedig csakis miattad van. Mert ilyen hatással vagy rám, te kis maki:D
Hiányozni fogsz elalváskor:$

u.i.: Én azért örülök, hogy van egy ilyen blogunk. Még ha mostanában kevesebbet is írunk bele, te pedig még annál is kevesebbet. De jó elolvasgatni a régieket. Ez tényleg csak a miénk:)

Élveztem veled a karácsonyt. akármennyire is alulmúlta a várakozásodat.

karácsony1

Igen,tanulnom kéne,de azért csak írok már ide:D Azt már megbeszéltük,hogy ez a karácsony sokkal gyorsabban,és sokkal semmilyenebbül telt a tavalyi évhez képest. Az okára nem igazán tudtunk rájönni. Bár..én idén azt jobban vártam,hogy meglepjelek téged az ajándékommal,hiszen tavaly tudtad,hogy mit fogsz kapni,eléggé kiszámítható volt a könyv dolog,de idén sikerült teljes titkolózásban megcsinálni az egészet,és alig vártam,hogy odaadjam. De mintha az örülés is jobban ment volna tavaly. Azt hittem,sokkal nagyon meglepetést okozok majd neked. Én pedig mondtam ugyebár csomó dolgot,hogy mit szeretnék,és mr lávaláva annyira szééép,hogy nem is kívánhatnék szebbet. Az Igazi pedig anyira vaskos,hogy nem is kívánhatnék vaskosabbat:D A legnagyobb öröm még mindig az,hogy vagy nekem,vagyunk egymásnak. Mert mit sem ért volna ez a karácsony úgy,hogyha nem lett volna velem az,aki szebbé varázsolja az év összes napját nekem:)