:)

...nem tudok betelni vele...mióta először elolvastam,amit írtál,azóta mindig vissza-visszanézek ide,hogy újra elolvassam.tudom,hogy olyan szándékkal írtad,hogy örömet szerezz vele nekem,és ez persze meg is történt.de nekem ezek a sorok sokkal többet adtak.bizonyosságot.bizonyosságot arról,hogy én is jelentek neked valamit,és hogy a szeretetem nem hiábavaló.egy kicsit olyanok nekem ezek a sorok,mint a kiskönyv,amit ajándékoztam neked.akkor azt írtad,hogy ha rossz kedved van,vagy elbizonytalanodsz,akkor csak fellapozod,és az megerősít.azt hiszem nekem ilyen lesz ez a bejegyzésed.rég vártam valami ilyesmire,bevallom.és nagyon köszönöm neked.én már annyi mindent írtam,hogy mit szeretek veled csinálni,és mit szeretek benned,és mennyire örülök,hogy vagy nekem,úgyhogy ezeket nem írnám le mégegyszer...inkább csak annyit,és ezt a legőszintébben...szeretlek.

ápr 26.

Ma van a születésnapom. Hogy hányadik azt nem tudom, mert a 20.óta nem számolom.
Nálunk annyira nem is lényeges a születésnap. Van torta meg valami apróság oszt’ kész.
Vagy 3-4 éve nem harcoltam ki rendes ajándékot magamnak.(itt most a bringára gondolok)
Viszont még régebben kaptam ekkora ajándékokat, mint most.

Mostanában.

Sok szeretetet kapok, odaadást, odafigyelést és nem utolsó sorban toleranciát.
Rengeteg mosolyt és kacajt, biztonságot és bizonyosságot a létező szeretetről.

Néha rám jön a „bolondéria” és akkor teszek néhány olyan kijelentést, amiket nem kellene.
Akkor is mondok rosszakat, amikor felidegesítem magam, és minél előbb le akarom zárni a beszélgetést. Ezeket később mindig nagyon megbánom…

Az ilyen megnyilvánulásaimat nehéz percek követik. Főleg neked nehezek azok a percek. Tudom. Mert látom rajtad.
Pedig én ezek felett örülök neked.

Szeretek veled és hozzád vonatozni.

Szeretek az állomásról hazabandukolni veled.

Szeretek veled és neked bohóckodni.

Szeretek veled boltba menni és szeretlek nyalogatni is. Mert utána olyan édes vagy.

Örülök annak, hogy te itt vagy nekem és nem csak nézek utánad az utcán.

Ismeretlenül.

Köszönöm szépen a lámpát és a reggeli meglepetést is. Mindkettőnek nagyon örültem…de neked sokkal jobban örülök.

Nem hétvége

Nehezen indultak a napok de sokkal jobban alakultak, mint ahogy az előjelek mutatták. Egyáltalán nem bánom, hogy maradtál és hogy következő nap én is elmentem hozzád. Igazán jó napok voltak…(mindig azt írnám megszokásból, hogy jó hétvége volt.)
Sajnálom, hogy a temetés miatt egyedül hagytalak és hogy hamarabb tettem be a hagymát a serpenyőbe. Majd legközelebb jobban sikerül…bár szeritnem ezzel a kajával már nem fogunk próbálkozni.
Nem is gondoltam hogy ennyi tavaszi fotót fogunk készíteni. A múltkor is készült egy nagy csomó és most is… Mégis olyan nehéz közülük válogatni. :D

tavasz,szülinap...

nincs kedvem tanulni,ezért gondoltam írok ide:Dte most épp nem tudom mit csinálhatsz,de abban biztos vagyok,hogy valami olyat,amihez nem kell áram:D:P
az elmúlt kb 2,5 nap nem múlhat el úgy,hogy ne írjak róla pár sort.szerintem iszonyatosan jó volt^^ha ki kellene emelnem valamit,akkor én azt élveztem a legjobban,hogy egy csomó időnk volt egymásra,és sokat hülyültünk,sokat nevettünk,és sokat beszélgettünk (és én sokat ettem:D).nekem nem kellenek nagy dolgok ahhoz,hogy egy-egy együttlétünket fantasztikusnak találjam,és hogy bevésődjön az agyamba a szép emlékek közé.ilyen volt most a jégkrémezés és beszélgetés a parkban,vagy a fűben fetrengős fotózós.senki nem tud olyan jókedvet csalni az arcomra mint te:)nem tudhatom,hogy mással lehetne-e jobb,de engem nem is érdekel,mert én annál jobbat el sem tudok képzelni,mint ami veled van,mint amilyen veled vagyok.csakis te kellessz nekem^^
köszönöm szépen az ajándékod,és és akkor tényleg nagyon megleptél ám!!bár biztos látszott az arcomon:Dés nem csak az ajándékod köszönöm,hanem az elmúlt napokat is.nem is telhetett volna jobban a szülinapom annál,mint hogy veled legyek:)

aztán mostmár te is írj,mert már jajj de sokat írtam ide...

tavaszkezdet

az elmúlt években nem különösebben szerettem a tavaszt.sőt,jóformán zavart a fény,és hogy jó idő van,és mindenki jókedvű,vidám,boldog,én pedig mindeközben még javában a téli depressziómat nyögöm.de a tavalyi tavasz nem zavart,mert végre én is vidámnak és boldognak éreztem magam.és ez neked volt köszönhető.emlékszem elhatároztam,hogy minden egyes pillanatot ki akarok használni a jó időből,napsütésből,mert nem is mertem remélni,hogy akár lehet még egy tavasz,amit veled tölthetek.és most mégis itt vagyunk,együtt vagyunk,és itt egy újabb tavasz,és még mindig nem zavar a jó idő,és a napfény.mert velem vagy.és én annyira szeretem ezt^^

idézetide...

"A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember? "
...

---

Talán jobb,ha kiírom magamból.tudom,hogy megbeszéltünk,bár inkább csak beszéltünk róla.jutottunk megoldásra is,vagyis valamiféle állítólagos megoldásra a jövőre nézve,hogy ez így talán jobb lenne.és ez így talán jobb is lesz,feltéve,ha tudom tartani magam ahhoz,amit ígértem.remélem hogy tudom,annál is inkább,mert erős elhatározás van bennem ez iránt.nem akarom,hogy többször azt mond nekem,hogy felidegesít a hangom,ha meghallod a telefonban,vagy meglátod,hogy kerestelek.ennél kevés fájóbbat tud mondani az ember a barátnőjének.ez a 3 nap azt hiszem,hogy nekem is kellett ahhoz,hogy rendezzem a dolgokat a fejemben.egyfolytában te jártál az agyamban,hogy mit gondolhatsz,mennyire lehet eleged belőlem,és hogy vajon azért nem keresel-e mert nem mersz elém állni azzal,hogy bocs,de vége.megesett már velem ez is,nem akarom,hogy még egyszer ilyen legyen.sok minden eszembejutott,hogy már nem sétálgatunk együtt sehol sem egymás kezét fogva,hogy már nem megyek hozzád,hogy már nem fogom tudni mi van veled,és hogy a boldogságom,amit te adtál nekem,az mind odavész azért,mert megfojtalak azzal,hogy rádtelepszem.nem akarom azt,ami előtted volt,nem akarom azt az életet.minden megváltozott mióta vagy,szebb lett a világ,és nekem ez a világ kell,együtt veled.nem mással.veled.ugyanakkor elgondolkodtatott az is,hogy megéri-e nekem ez a szenvedés,ez a kétségek között levés.egyszer én is besokalok,egyszer nekem is elegem lesz abból,hogy már megint tehetetlennek érzem magam,és csak szenvedek,hogy már megint a határán állunk annak,hogy vége legyen.és akkor belátom,hogy nincs értelme.úgy éreztem megfulladok attól a mérhetetlen idegességtől,félelemtől és könnytől,ami rámzúdult.a napok úgy teltek mintha én ott sem lennék,csak a testem.a lelkem máshol járt.nálad.vagy talán messze tőled.olyan messze,amilyen messze csak lehet.vannak bennem kétségek és félelmek.de ameddig van hitem,hogy nekünk egymás mellett a helyünk,hogy a mi történetünk nem ennyiről szólt,sok mindent átélhetnénk még együtt,addig bízom egy olyan jövőben,amelyben mellettem vagy.