...nem tudok betelni vele...mióta először elolvastam,amit írtál,azóta mindig vissza-visszanézek ide,hogy újra elolvassam.tudom,hogy olyan szándékkal írtad,hogy örömet szerezz vele nekem,és ez persze meg is történt.de nekem ezek a sorok sokkal többet adtak.bizonyosságot.bizonyosságot arról,hogy én is jelentek neked valamit,és hogy a szeretetem nem hiábavaló.egy kicsit olyanok nekem ezek a sorok,mint a kiskönyv,amit ajándékoztam neked.akkor azt írtad,hogy ha rossz kedved van,vagy elbizonytalanodsz,akkor csak fellapozod,és az megerősít.azt hiszem nekem ilyen lesz ez a bejegyzésed.rég vártam valami ilyesmire,bevallom.és nagyon köszönöm neked.én már annyi mindent írtam,hogy mit szeretek veled csinálni,és mit szeretek benned,és mennyire örülök,hogy vagy nekem,úgyhogy ezeket nem írnám le mégegyszer...inkább csak annyit,és ezt a legőszintébben...szeretlek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése