csakúgy

gondoltam írok,nem hagyom már parlagon heverni a közös kis blogunkat. az elmúlt napokban nem igazán éreztem jól magam.de aztán eljöttél,és azzal,hogy itt voltál,teljesen felvidítottál.ezt köszönöm neked.az elmúlt pár hét óta azon vagyok,hogy változtassak,hogy jobb legyen.amit megígértem neked.őszintén szólva,amikor megígértem neked,hogy nem foglak annyit keresni,nem fogok rajtad lógni,akkor úgy éreztem,hogy ez a visszájára fordul majd,és hogy sokkal jobban el fogunk egymástól távolodni.tudom,hogy azt mondtam,hogy így talán jobb lesz,de legbelül nem éreztem.de meg kell,hogy mondjam,hogy az én lelkemnek is jót tettem ezzel.valami görcsös módon ragaszkodtam ahhoz,hogy mindennap a lehető legtöbbet beszéljünk,és ezért hívtalak,és hogyha nem beszéltünk,akkor kb tiszta rosszul voltam.mint valami beidegződés,vagy mi,ez így úrrá lett rajtam.és most félre ne érts,nem attól érzem jól magam,hogy nem beszélünk annyit,hanem hogy a beszélgetéseinknek is más lett az értéke.ezt nem tudom elmagyarázni,de elmúlt a görcsösség,és már nem zavar,hogyha mondjuk csak este hallom a hangod,az egész napos zaklatás helyett.
nagyon jól esett,mikor a múltkor azt mondtad,hogy sokkal jobban hiányzom,és hogy sokkal jobban vársz engem,mint eddig.nem gondoltam,hogy ilyen fordulatot vehet az egész.mondtam neked,hogy úgy érzem több szeretetet kapok tőled.ez a személyes találkozásainkban is megnyilvánul,ami kifejezetten tetszik.több ölelés,több pusziláás,és úgy általában mindent jobbnak látok.nagyon örültem,mikor szóban,smsben,szpészen is mondtad,hogy hiányzom neked,mert ez annyira jól esik.és a továbbiakban se mellőzd ezeket:D
a lényeg,hogy nem hittem,hogy pozitív irányba változhatnak a dolgok.de úgy érzem,és remélem jól érzem,hogy határozottan pozitív a változás,és nagyon örülök ennek.