huhh...

rájöttem,hogy én ám tökre szeretek ide írni...nyílván azért írok most is:Dmeg azt szeretem,hogy amit én ideírok,azt csak te olvasod el.
...meséltem tegnap telefonba,hogy anya barátnője megkérdezte,hogy meg van-e még a kisbarátom,és hogy olyan hosszú-e még a hajad.én pedig a válaszadás után kicsit elméláztam a dolgokon.volt időm bőven festékkel a fejemen:Delőször azon méláztam el,és azt hiszem kicsit el is mosolyodtam,hogy arra a kérdésre,hogy meg van-e még a kisbarátom,büszkén mondhattam,hogy igen,megvan.egyrészt azért büszkén,mert hogy vagy nekem,és nem kell a sajnálkozó tekinteteteket néznem,mint sokáig,hogy jajj szegény,egyedül van...másrészt pedig azért,mert hogy mostmár azért elég hosszú ideje együtt vagyunk,és ez olyan nagy örömmel tölt el.mert a hosszú egyedüllétem során kicsit féltem tőle,hogy velem van a baj,és hogy egy normálisan működő hosszútávú kapcsolatot nem tudok fenntartani.de azt hiszem,hogy veled rácáfolok erre.és szeretnék is még jóóó sokáig:D
soha nem éreztem még ilyen jól magam senkivel.és ezt most nagyon őszintén írom,mert tényleg.veled annyira más,mint eddig bárkivel.veled önmagam vagyok,és ez nagyon felszabadító érzés.senkivel nem tudok olyan jókat beszélgetni,mint veled,olyan jót hülyülni,olyan kegyetlenül bunkózni:Dszóval azt hiszem összeillünk.vagyis én így gondolom,és csak remélni tudom,hogy te is így érzel.persze van mikor előjön a kisebbségkomplexusom,és úgy gondolom,hogy sokkal jobb és sokkal szebb lány illene hozzád.
kérdezted,hogy ilyen kérdésre,hogy meg vagy-e még,mit szoktam válaszolni...a lényeg,hogy büszkén mondom azt,hogy igen,meg,és büszke vagyok az eddig eltöltött időre is,mert néha nem volt könnyű,de mégis együtt vagyunk,és csak ez számít.