Ma van a születésnapom. Hogy hányadik azt nem tudom, mert a 20.óta nem számolom.
Nálunk annyira nem is lényeges a születésnap. Van torta meg valami apróság oszt’ kész.
Vagy 3-4 éve nem harcoltam ki rendes ajándékot magamnak.(itt most a bringára gondolok)
Viszont még régebben kaptam ekkora ajándékokat, mint most.
Mostanában.
Sok szeretetet kapok, odaadást, odafigyelést és nem utolsó sorban toleranciát.
Rengeteg mosolyt és kacajt, biztonságot és bizonyosságot a létező szeretetről.
Néha rám jön a „bolondéria” és akkor teszek néhány olyan kijelentést, amiket nem kellene.
Akkor is mondok rosszakat, amikor felidegesítem magam, és minél előbb le akarom zárni a beszélgetést. Ezeket később mindig nagyon megbánom…
Az ilyen megnyilvánulásaimat nehéz percek követik. Főleg neked nehezek azok a percek. Tudom. Mert látom rajtad.
Pedig én ezek felett örülök neked.
Szeretek veled és hozzád vonatozni.
Szeretek az állomásról hazabandukolni veled.
Szeretek veled és neked bohóckodni.
Szeretek veled boltba menni és szeretlek nyalogatni is. Mert utána olyan édes vagy.
Örülök annak, hogy te itt vagy nekem és nem csak nézek utánad az utcán.
Ismeretlenül.
Köszönöm szépen a lámpát és a reggeli meglepetést is. Mindkettőnek nagyon örültem…de neked sokkal jobban örülök.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése