első találkozás...

...már akkor "magadba bolondítottál":D amikor a blahán megláttalak,onnantól kezdve nem tudtam levenni a szemem rólad,valahogy,sandán de mindig rád-rád pillantottam.azt hiszem soha nem éreztem még úgy egy ismeretlen emberrel sem,hogy muszáj valahogy a közelébe kerülnöm,valahogy megszólítanom,mert érzem ha nem,örökre bánni fogom.lehet hogy hülyeség,de szinte vonzottál magadhoz.a mai napig mindenre emlékszem.arra is hogy mennyire égő lehettem a te szemedből nézve,és arra is,hogy mikor ti elmentetek a busszal,akkor én annyira boldogan indultam hazafelé,mint még soha.
hosszú idő után,oly sok várakozás után úgy éreztem, végre megtaláltam.Ő az,aki kell nekem.
és aztán hajnalban,mikor te már a kis hálózsákban aludtál,akkor én megkerestelek iwiwen...:D