Nyakadból harapom az édeskés illatod. Azt, amelyikkel reggel hintetted be a bőröd.
Emlékszem, amikor nesztelenül és óvatosan közelítettél felém. Mindegy volt, hogy milyen heves rángatózásba kezd a tömeg. Te valahogy mindig mellém kerültél.
A pupillámon át hatoltál bele az agyam szöveteibe. Hajladoztál mint egy nádszál.
Figyeltelek és hamar levontam a következtetést…
…hogy a méreteid alapján éppen összeillenénk!:DD
2009. június 23., kedd
ill
Bejegyezte: sálsrác dátum: 6/23/2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése