"és a galambszürke szobába a napfény visszatér"

A nálam töltött idő alatt mi voltunk a kis túrdöfranszosok. Tetszett nagyon az a biciklizés. Meg úgy általában minden. De a legjobban talán az, hogy most két estét is nálam töltöttél. Csak hogy így még jobban hiányoztál, amikor már nem voltál itt.
Még szerencse, hogy nincs akkora szupererőm, hogy a vonatot csak úgy egy laza kézmozdulattal meg tudnám fogni, és megállítani, mert azt hiszem nagyon sokszor megtenném, mikor felszállsz a vonatra, és már indulsz is, én pedig battyogok haza, és még látom a vonat végét.
Amikor együtt vagyunk olyan érzésem van, mintha egy nagy burokban lennénk. Nem is burok, legyen inkább egy hatalmas buborék, amit a bubifújómmal fújok ki. Azért érzem így, mert megszűnnek körülöttem a problémák, elfelejtetsz velem csomó mindent, és másra nem is gondolok, csak arra, hogy milyen jó veled, hogy a legjobb helyen vagyok, ahol lehetek, melletted. És nem számít semmi. Sokat nevetek, és teljesen más minden, mint aztán, amikor már elválunk egymástól a találkozásaink végén.
Hát ezért állítanám meg azt a vonatot. Hogy még tovább érezhessem azt a buborékot körülöttem. Veled.

Hancúrozó gyufaszálak

Olyan jó lenne, hogyha picik lennénk. Aprók, mint a gyufaszálak. Nem lenne semmim rajtad kívül csak egy hegedűm, barna tarisznyám és egy könnyű, nyári kalapom.

A leveleken ücsörgő harmat cseppjeit innánk minden hajnalban.Úgy másznánk a sóder kupacot, mintha az Everestre kapaszkodnánk felfelé. A játszótér homokozója a Szahara. Benne furkál, egy homokszörnynek látszó, óriási földigiliszta. Rálátunk, mialatt hancúrozunk egy fűcsomóban. Ezután a tarisznyámon ebédelnénk minden nap. Somlói galuskát és pizzát. Amennyit csak akarunk, mert ez a tarisznya mesebeli. Pont úgy, mint az a bizonyos asztalka.

Minden este a hegedűmmel játszanék neked halkan és lassan. Addig, amíg álomra nem szenderedsz mellettem egy kopott konzervdoboz aljában.

szerdacsüt

sok-sok nevetés. úgy szeretem ezt^^ és fincsi kaja(komolyan finom volt a steak burgonya:),együtt túr dö fransz,a demém,aki nagyon tetszik az új hajával,és az új napszemüvegével,jó együttalvás,és mégjobb együttébredés,boltolás,sétálás,szobába bemenni nem merés,és előtte hülyéskedés...nagyon jól éreztem magam nálad:)és olyan jó,hogy te vagy az én demém.figyeltelek este,mikor kinnt voltunk,és te bringáztál,én meg ott ültem a többiekkel.és nekem te vagy a legjobb.nem kéne más.senki de senki más:)

"mossa az eső össze szívünket"

ezt most találtam,és olyan szééép.gondoltam ezzel kezdem....
eltöltöttünk együtt pár napot pesten.kettecskén.csak mi ketten,szülők nélkül,mindenki nélkül,és nekem ám tökre tetszett ez a dolog.jó volt ez így.bár nem tudom megállni,hogy ne írjam le,hogy jobb is lehetett volna,ha nincs ilyen meleg,mert hogy akkor több helyre elmentünk volna,és több élménnyel gazdagodtunk volna.de így sem szólhatok egy rossz szót sem,mert még azt is élveztem,amikor csak fennt aszalódtunk az albérletben,és a szomszédokat,vagy a kisvárost,vagy bármit néztünk,mert együtt voltunk.és ez így volt tök jó:)
imádtam a szomszédok kisnyugdíjasokról való elmélkedéseid:P
örülök,hogy felfedeztük a pályát.vagyis...leginkább annak örülök,hogy egyáltalán megtaláltuk,hiszen volt már rá alkalom,mikor elindultunk,és nem találtuk meg a helyet (dürer-kert).teljesen nyilvánvaló,hogy ez lesz a törzshelyünk:D
igaziból nem is bánom annyira,hogy nem mentünk be péterfy borira,mert hogy elrettentett a tömeg.sokkal többet kaptam nélküle is.sétálás a dunánál,kezem a kezedben,aztán összebújva,és beszélgetés.szeretek veled sétálni,és közben bármiféle dologról beszélgetni.
arról,hogy elrettentett a tömeg,arról eszembejut,hogy még ezt is nagyon szeretem.hogy csomó dologról mondhatni egyformán gondolkodunk.mint például ez is,hogy egyikünknek sem volt kedve a tömegbe bemenni,mert nem szeretjük.
azért tényleg szép emlékeim maradtak meg.
de vár még ránk a vajdahunyad vára, a citadella,az állatkert,és normafa egy piknik erejére:P
ja,és örülök,hogy megvan a napszemüveg,te kis mufurc:P

púp a fejemen...

bizony..megtörtént amire már oly régóta vártunk:D "végre" beütöttem a fejem az íróasztalodba.méghozzá nem is kicsit.csak olyannyira,hogy felébredtél rá:Paz azért már teljesítmény.tekinte az alvási szokásaid:P egyébként méltó befejezése volt ez a napnak.kellett egy jó nagy ütés a fejemre,hogy észbekapjak.a sors, vagy nevezzük ahogy akarjuk elintézte,persze én nem fizikailag gondoltam:D lehet hogy a kisebb agyrázkódásom következtében(bár azért nem hiszem),de a következő napunk már jobbnak bizonyult az előzőnél.
én annyira sajnálom.tudom,hogy egy hisztis picsa vagyok,amikor előjön belőlem ez a féltékeny vadállat,és nincs erre semmi mentségem,de teljesen kicsinál az a gondolat,hogy egy légtérbe vagy vele,ránézel,rádnéz,az meg hogy beszéltek,hát az meg már wááá.még akkor is ha csak teljesen átlagos dolgokról.nem akarok erről túl sokat írni.szeretném megtartani,hogy nem fogok róla beszélni,mert nem akarlak rá emlékeztetni.pont én,aki azt akarom,hogy minél kevesebbetjusson eszedbe.csak akkor te is tartsd be azt,hogy a lehető legkevesebbet beszélsz vele,akár élőben,akár msn,akár bármi.csak légy rám tekintettel ebben a dologban.olyan sok mindent eltűrtem már vele kapcsolatban,azt hiszem ez igazán nem nagy kérés.
remélem mostmár egyre jobb találkozásaink következnek,az elmúlt rosszabbak után.