"és a galambszürke szobába a napfény visszatér"

A nálam töltött idő alatt mi voltunk a kis túrdöfranszosok. Tetszett nagyon az a biciklizés. Meg úgy általában minden. De a legjobban talán az, hogy most két estét is nálam töltöttél. Csak hogy így még jobban hiányoztál, amikor már nem voltál itt.
Még szerencse, hogy nincs akkora szupererőm, hogy a vonatot csak úgy egy laza kézmozdulattal meg tudnám fogni, és megállítani, mert azt hiszem nagyon sokszor megtenném, mikor felszállsz a vonatra, és már indulsz is, én pedig battyogok haza, és még látom a vonat végét.
Amikor együtt vagyunk olyan érzésem van, mintha egy nagy burokban lennénk. Nem is burok, legyen inkább egy hatalmas buborék, amit a bubifújómmal fújok ki. Azért érzem így, mert megszűnnek körülöttem a problémák, elfelejtetsz velem csomó mindent, és másra nem is gondolok, csak arra, hogy milyen jó veled, hogy a legjobb helyen vagyok, ahol lehetek, melletted. És nem számít semmi. Sokat nevetek, és teljesen más minden, mint aztán, amikor már elválunk egymástól a találkozásaink végén.
Hát ezért állítanám meg azt a vonatot. Hogy még tovább érezhessem azt a buborékot körülöttem. Veled.