"mossa az eső össze szívünket"

ezt most találtam,és olyan szééép.gondoltam ezzel kezdem....
eltöltöttünk együtt pár napot pesten.kettecskén.csak mi ketten,szülők nélkül,mindenki nélkül,és nekem ám tökre tetszett ez a dolog.jó volt ez így.bár nem tudom megállni,hogy ne írjam le,hogy jobb is lehetett volna,ha nincs ilyen meleg,mert hogy akkor több helyre elmentünk volna,és több élménnyel gazdagodtunk volna.de így sem szólhatok egy rossz szót sem,mert még azt is élveztem,amikor csak fennt aszalódtunk az albérletben,és a szomszédokat,vagy a kisvárost,vagy bármit néztünk,mert együtt voltunk.és ez így volt tök jó:)
imádtam a szomszédok kisnyugdíjasokról való elmélkedéseid:P
örülök,hogy felfedeztük a pályát.vagyis...leginkább annak örülök,hogy egyáltalán megtaláltuk,hiszen volt már rá alkalom,mikor elindultunk,és nem találtuk meg a helyet (dürer-kert).teljesen nyilvánvaló,hogy ez lesz a törzshelyünk:D
igaziból nem is bánom annyira,hogy nem mentünk be péterfy borira,mert hogy elrettentett a tömeg.sokkal többet kaptam nélküle is.sétálás a dunánál,kezem a kezedben,aztán összebújva,és beszélgetés.szeretek veled sétálni,és közben bármiféle dologról beszélgetni.
arról,hogy elrettentett a tömeg,arról eszembejut,hogy még ezt is nagyon szeretem.hogy csomó dologról mondhatni egyformán gondolkodunk.mint például ez is,hogy egyikünknek sem volt kedve a tömegbe bemenni,mert nem szeretjük.
azért tényleg szép emlékeim maradtak meg.
de vár még ránk a vajdahunyad vára, a citadella,az állatkert,és normafa egy piknik erejére:P
ja,és örülök,hogy megvan a napszemüveg,te kis mufurc:P