púp a fejemen...

bizony..megtörtént amire már oly régóta vártunk:D "végre" beütöttem a fejem az íróasztalodba.méghozzá nem is kicsit.csak olyannyira,hogy felébredtél rá:Paz azért már teljesítmény.tekinte az alvási szokásaid:P egyébként méltó befejezése volt ez a napnak.kellett egy jó nagy ütés a fejemre,hogy észbekapjak.a sors, vagy nevezzük ahogy akarjuk elintézte,persze én nem fizikailag gondoltam:D lehet hogy a kisebb agyrázkódásom következtében(bár azért nem hiszem),de a következő napunk már jobbnak bizonyult az előzőnél.
én annyira sajnálom.tudom,hogy egy hisztis picsa vagyok,amikor előjön belőlem ez a féltékeny vadállat,és nincs erre semmi mentségem,de teljesen kicsinál az a gondolat,hogy egy légtérbe vagy vele,ránézel,rádnéz,az meg hogy beszéltek,hát az meg már wááá.még akkor is ha csak teljesen átlagos dolgokról.nem akarok erről túl sokat írni.szeretném megtartani,hogy nem fogok róla beszélni,mert nem akarlak rá emlékeztetni.pont én,aki azt akarom,hogy minél kevesebbetjusson eszedbe.csak akkor te is tartsd be azt,hogy a lehető legkevesebbet beszélsz vele,akár élőben,akár msn,akár bármi.csak légy rám tekintettel ebben a dologban.olyan sok mindent eltűrtem már vele kapcsolatban,azt hiszem ez igazán nem nagy kérés.
remélem mostmár egyre jobb találkozásaink következnek,az elmúlt rosszabbak után.